1,Nem érdemes sírni,az igazi könny ritka,

Mosolyogva szenvedni,ez az élet titka!

2,Bár vallomáshoz ajkam nem szokott,

mégis SZERETLEK csak ennyit mondhatok.

3,Még fiatal vagy és vidám,de sírni fogsz egy fájó éjszakán.

Szemed égni fog,szived a múlttól fáj,megtanulod akkor mi is szeretni igazán.

Ne légy olyan,mint a többi lány,szeress szívből,szeress igazán.

A Földön boldog csak az lehet,ki tiszta szívből igazán szeret.

Szeress!-amíg szeretni tudsz,rohan az élet hiába futsz!

4,Nem az a nagy fájdalom,mely jajgat,melytől könnyes lesz a szem,

hanem amit az ember egy életen át hordoz,mosolyogva,csendesen.

5,Ha soha többé nem látnálak,vagy mindennap látlak,

ez lassan-lassan már mindegy nekem.

Én veled alszom és veled ébredek,ez régen több,sokkal több,mint SZERELEM.

6,Minden elmúlik egyszer,mindennek vége lesz valaha,

csak a szerelem suttogja:SOHA,SOHA,SOHA.

7,Szerettem volna én egyszer hozzád szólni,

rózsás szép arcodat mégegyszer csókolni.

Tervem csak gyász lett,lelkem sír csendben,

ezt a pár sort írom neked kedvesem.

8,Ne higgy az üres szónk,mert annak értéke csekély,

aki igazán szeret,annak nam az ajka,hanem a szive beszél.

9,Még ifjú vagy komoly sose légy,vígan éld a nap minden idejét.

Kacajt kacagva válaszol az ajkad,jó lelked soha el ne hagyjad.

Mert ifjúságod hamar elszalad,majd jól fog esni,hogyha ezalatt,

míg lelked búsan mereng,egy víg hang a múltból visszezeng.

10)Ha majd egyszer évek múlva,legszebb vágyad teljesül,s ifjú lelked a múlt emlékeiben elmerül,

vedd kezedbe ezt a verset,a szeretet zálogát,meglátod eléd varázsolja ifjúságod szép korát.

Ha elmerengsz a múlt felett,meglátod a múlt emléke meggyógyítja szívedet.

11)Szerelemmel múlik az idő,idővel  múlik a szerelem.

12)Olyan szomorú mindig egyedül lenni,valakit mindig hiába keresni.

Valakit keresni,aki nem jön többé,valakit szeretni titokban,örökké.

13)Ne csalj meg senkit,gondolj magadra,neked is fájna,ha valaki megcsalna.

Ha találsz egy szivet,mely érted dobban,becsüld meg,szeresd magadnál is jobban.

Mert jöhet idő,fájhat szíved érte,szeretheted,lmádhatod,nem lesz tiéd többet.

14)Fáradtan pislog az álmos napkorong,az ég alján piros és arany fényben ragyog.

Az őszi tájon mégegyszer végigtekint,majd nyugovóra tér a hegy fölött megint.

Félhomály borul a gesztenyefára,fájó szívvel gondolok az elmúlt nyárra.

Hűvös esti szellő az arcomba szalad,s megmozdítja a fán a hatalmas ágakat.

Lassan sötétségbe vesznek a hegyek a házak,az ég magához öleli szelíden a tájat.

Álomba merülnek az eresz alatt a madarak,elmúlt egy újabb nap,s hiába vártalak.

15)Ígérd meg azt,hogy kezed kezemből ki nem veszed,

hogy szeretni fogsz akkor is,amikor már nem itt leszek.

16)Séta az élet,semmi más,nincs érkezés csak indulás.

Az út rögös és nehéz,de boldogulsz,ha nem félsz.

S ezt soha ne feledd:egyszer megszűnik a sétatér,a szív kialszik,s az élet végetér.

17)Pillanatok nagy része alkotja múltadat,

s mégis múltad olyan,mint egy röpke pillanat.

Elszáll,de mégis megmarad.

18)Szeretet nélkül mit ér az élet?

Egyedül vágyom szeretni téged.

Rólad álmodozni éjszakákon át,

esténként csókolni az icipici szád.

Tenéked letépni a legszebb piros rózsát,

lehelni az ajkadra lelkem forró csókját.

Ezért imádkozom mindig,

TE KEDVES FIÚ?SZERETLEK A SÍRIG:

19)Végtelennek tűnő,hosszú éjszakák,nem maradt más csak a magány.

A csend,a magány itt maradt velem,de te elmentél nélkülem.

20)Nem tehetek róla,még mindig szeretlek,pedig mindenki monja:felejtselek el.

Én tudom,hogy ők mondják az igazat,dehát az ember csak a szivére hallgat.

Nem tudlak elfelejteni,pedig sosem leszel enyém,ébren álmodozni,s felébredni ez vagyok én.

Kivülről oly kemény vagy,mint a jég,pedig benned még a gyerekkor él.

Ezért a jégcspot felolvasztani nem tudom,ha elolvadna,elmúlna minden bánatom.

Muszáj lenne elfelejtenem téged,de nem tudlak,mert valami ami benned van fogva tart.

A haverok mind ellened vannak,hogy találok jobbat,de mit tegyek,porba döntsem álmaimat?

Igen ezt kell tennem,akárhogy is fáj,mert a meséből nem lesz más csak magány.

A szivem darabokra tört,mint egy üvegpohár,megragasztani senki sem tudja már.

De talán egyszer a pohár újra pohár lesz,s talán szívem is egyszer nyíló rózsa lesz.

Újra tudni fogsz érezni,szerelmet,szerelemért adom.

Így zárul le a fejezet:csak mi ketten,mint nyíló rózsa a kertben.

Elfelejtettük ezt az álmot,cserébe mást kaptam:a valóságot.

21)Tűz vagyok és égetek,fegyver vagyok védelek.

Szél vagyok,mi elsodor,éj vagyok,mi körbefon.

Vágy vagyok,mely elemészt,táj vagyok,mely megigéz.

Csillag vagyok ragyogok,közben belül megfagyok.

22)A gondolatok messze szállnak,elhagyjuk a messzi tájat.

Arra gondolok,ki mindig megvetett,s én naív még azt hittem szeret.

De mást mondott,mint amit érzett,ezzel megalázott és megbántott végleg.

Bíztam benne,bár nem kellett volna,ő elfelejtett,de én nem mondok le róla.

De rájöttem,hogy olyan fiút szerettem,aki nem tudja mi a szerelem.

23)Kezem kezed nélkül, mint virág illat nélkül.

Ajkam ajkad nélkül,mint reggel harmat nélkül.

Üres vagyok nélküled,mint víz nélkül a tengerek.

24)Ahogy múlnak az évek,az emlékek úgy változnak.

Rosszak és jók lesznek,felismerhetők és felismerhetetlenek.

Az egyik pillanatban homokozó gyermek,a másikban komoly üzletember.

Ahogy múlnak az évek,úgy feledi el a gyerekkori barátait,a gyerekkor legszebb perceit.

De egyszer mikor már elmúlt ötven,és magányos,eszébe jut minden, milyen jó volt régen.

Szeméből könny pereg,s így szól:MILYEN JÓ VOLT RÉGEN.

25)Ha porba írunk valamit,elfújja a szél,de ha szivünkbe véssük,örökké él.

Én a szívembe véstem egy szót,egy nevet.

A szó:SZERETLEK,a név: A TE NEVED.

26)Ismerlek jól egy éve már,tekinteted akár a holdsugár.

Mikor rám pillantasz elolvadok,nélküled nem élek,csak haldoklom.

Nézz rám!Mosolyogj!Szeress!,ha bánt valami,akkor is nevess.

Boldoggá tesz,hogy a világon vagy,könnyebben tűröm így a sorsomat.

27)Szeress,mert rövid az élet,

Szeress,mert szeretlek téged.

Szeress,hogy velem boldog legyél,

szeress,nehogy tönkretegyél.

Szeress,hogy viszont szerethesselek,

szeress,hogy tudjam,szerethetlek.

Ameddig szeretsz,addig élek,

szeress sokáig,mert meghallni félek.

28)Hallgatva a szél zúgását,feledve a világ zaját.

Figyelve az embereket,követve a tekintetet.

Elkapva egy napsugarat,elsiratva az álmokat.

A múltból táplált jelent élem,mégis e múlttól mentes jövőt remélem.

29)Éreznéd a testem?

Éreznéd ahogy hozzád simulok?

Éreznéd ahogy átölellek?

Éreznéd ahogy lüktetek?

Talán egyszer érezni fogod a testem,talán egyszer hozzád simulok.

Talán egyszer karjaidban lüktetek.

Egyszer talán nevetni fogsz e versikén,egyszer talán sírni fogsz az emlékén.

Egyszer talán eszedbe jut a múlt,de sajnos az tényleg elmúlt.

Visszahozni sajnos nem lehet,a régi szép emlékeket.

Amit együtt éltünk át,egy tavaszi délután.

30)Álomvilág amiben élek,felébredek attól félek.

felébredek és te nem leszel ott,egy álom mi eddig tartott.

Szeretlek téged,maradj velem erre kérlek.

Bármit kérsz én megadom neked te csak SZERESS,SZERESS ENGEM!

31)Mint izzó parázs a sötétben,úgy villant föl szemed az éjben.

Mint alkonyati hűs szellő,szavad kacér s bűnbe ejtő.

mint hullócsillag az éjféli égen,úgy lobbant láng a szivem mélyében.

mint kecses pillangó tavasszal,úgy hívtál víg szavaddal.

Boldogságunkhoz nem volt fogható.

Mint édes galambpár fenn a fán,úgy ültünk kis házunk teraszán.

Zuhantunk a kétes mélyben,összebújva kéz a kézben.

32)Nem érdemes szerelmesnek lenni,virrasztani sok sok éjszakát.

Nem érdemes könnyet ejteni,hisz minden úgyis tova száll.

Nem érdemes levelet írni,hiába a könnyes vallomás.

Nem érdemes szerelmesnek lenni,hisz a vége úgyis csalódás.

33)Miért kínzol engem pusztító szerelem lángja?

Lebilincsel engem egy gyönge lány szeme világa.

Ég a vágytól a szivem,mint forró izzó láva,te vagy életem egyetlen gyönyörű virága.

Lelkem szivedhez száll,akár egy pillangó,te vagy az egyetlen,ki szeretni való.

34)Azt a boldog percet feledni nem tudom,mikor édes csókod égett az arcomon.

Karomba fűztelek,arcom tűzben égett,éreztem,hogy szeretsz és én is szeretlek téged.

Selymes puha kezed simogatta arcom,s mikor szóltam hozzád remegett a hangom.

Megkértelek ne aggódj értem,mert betartom amit ígértem.

Nem adom a szivem soha senki másnak,megtartom a szivem szived párjának.

Ha a távolból is írtam e levelet,jusson eszedbe:KI NAGYON SZERET TÉGED.

35)Szeretelek,mint Föld az esőt,mint réti sas a hűs szellőt.

Elhittem,hogy nem csak egyedül létezem,e nagy világban tested lelked megérinthetem.

36)Itt fekszel az ágyon közelemben,látom múltunkat a szivemben.

Emlékszem az első csókra,és az első randevúra.

Mikor elöszőr fogtad meg a kezem,s mondtad azt,hogy nagyon szeretlek.

mikor elöszőr karoltál át,s a kapuban kívántunk jó éjszakát.

Soha nem felejtem el a boldog perceket,melyeket együtt tölthettem veled.

A kedves szavakat,mit mondtál nekem,köszönöm neked,egyetlen szerelmem.

Lassan vége az ábrándozásnak,hiszen szemeim ismét kinyílnának.

Rád nézek és látom milyen boldog vagyok veled-e világon.

37)Mit ér a csók ha kérni kell?

Mit ér a vágy,ha félni kell?

Minek a vágy,a szenvedés,ha hiába várlak én?

Minek a csend,a félhomály,ha társa nincs a szívnek, csak fáj.

A boldogság talán sosem jön,a szemből csak könny hull ,a könny.

38)Együtt láttuk a jövőt,elszökünk-mondtuk.

Egyedül nézem a távolt,örökké együtt-fogadtuk.

Együtt sétálunk a holdvilágban,kézen fogva boldogan,

Egyedül futok a végtelenbe egy hónapja pontosan.

39)Mennek a felhők,mint bús vándoro,mind egy lassú csoportban andalog.

Az ég hirtelen sötétbe borul,de az érzés el nem némul.

Mint a felhők,úgy távolodsz,és lelkemben lomha lépteid hangját hallatod.

Érzem távolodsz,s lelkem háborog.

Csak néhány röpke tánc és nevetés,mely nem engedi a feledést.

40)A nap egy nyíló virág,szirma lobogó rózsaláng.

Gyémánt esője végtelen,kábító messzeségen át szórja szikrázó sugarát.

S míg hömpölyög a tűzfolyam,benne éltető vágy fogan.

Kéken buzog a légi ég,szemérmes arca lázban ég.

Hull a sugár,mint lágy szirom,táncol a földi pásziton.

Remeg a föld,és lüktető vággyal,mint szűzi szenvedő.

Kitárja keblét,s harmatos völgyében virág illatoz.

Az élet tüze ég,lobog,tisztán miként a csillagok.

Ha ellobban,majd visszagyúll,nagy dolog ez:a Föld az ég,

s a Nap,mint fenség tárja szét.

Sugárpalástját,s csillogón,úszik felénk sok fényfolyón.

Lehunyom szemem,szent e perc,lelkem is titkos útra kelt.

41)Meglesni az ősi vágyakat,melyekből öröklét fakad.

Megnyílt az ég,s a kék világ,remeg,mint harmatos virág.

Árad a testi-lelki vágy... a Föld egy gyönyörű nászi ágy.

42)A hó elolvad a bánat megmarad.

Kirügyeznek a fák,még mindig várok rád.

Kinyílnak a virágok mást soha nem látok.

Hullanak a levelek,apró kis könnycseppek,színes a táj,még mindig fáj.

Esik az eső,szivemen nagy kő,eső,sár,mocsok,feléd fordulok.

Könnyű hópihék,szived,mint a jég,eltelt egy év,meghalt a remény.

43)Valami van itt belül,valami nagyon rossz.

Csak várok,amíg elül,de félek ez nem fog.

Valami fáj itt belül,valami éget.

Nem bírom már egyedül,most,hogy nem vagy félek.

Valami van itt legbelül,valami nagyon szép.

De sajnos összetörtük,sajnos nincs többé.

44)Olyan jó volt beszélgetni veled,a csillagoknál jobban ragyogott a szemed.

Mosolyod,arcod itt lebeg előttem,vidám nevetésed soha nem feledem.

Kevés ilyen srác van a világon,s én egyre hangosabban nevedet kiáltom.

Remélem emlékszel,és gondolsz rám,talán sorsod egyszer elvezet hozzám.

És ezt a verset ki írta?

Ó csak egy  bolond poéta,ki meg sem csókolt,s csókodra sem vágyott,CSAK BOLOND SZÍVVEL SZERETETT,IMÁDOTT:

45)Oly hevesen lüktet a vágy,kínoz gyötrő látomás.

Szétomlás,lángolás,mindent elsöprő erő,

mélyről tör elő,mine ezernyi népfelkelő.

Hatalom,uralom,elnyomás,ezekről nincs lemondás.

S hiábavaló minden.

Ha nagy akaraterő nincsen,porrá omlik minden.

Ha csendesen vagy oly sebesen eljő a vég,akkor tudod meg ki volt barát,és ki ellenség.

46)Emlékezz rám,midőn már nem leszek,ha más csókjait érzi majd a szád,és mást simogat két kezed.

Emlékezz rám,de ne ejts könnyeket,csak soha ne felejtsd el azt,aki téged a HALÁLON TÚL IS SZERET.

47)Egy csillag az éjben,egy szempár a holdfényben.

Hangja megnyugtató,mint sötétben egy szerelmes szó.

Ezt az érzést elmondani nem lehet,felkavar,elemészt,megfojt a képzelet.

Szeretnélek egyszer megérinteni,karjaimba zárni,átölelni.

Halkan suttogni,minden titkomat átadni,örömödet,bánatodat vállamon hordozni.

Egyszer egy éjjel álmomban láttalak,eljöttél hozzám,mint gyönyörű lovag.

Szeretném egyszer az igazat suttogni,s nyáron a nevedet homokba rajzolni.

Elmondani amit érzek,szivem mily nagy vágyat érez.

Kívánom azt,hogy veled együtt haljak,s utolsó szavam:SZERETLEK.

Hlkan csengjen,boldogan,mint karácsonykor a kisharang.

48)A végtelen vágy csak mi megrettenni képes,jéghideg marad ajka,csókja mégis édes.

49)Álmomban távol járok,valahol csak terád várok.

Kezemet feléd tárom,s nevedet kiáltom.

Hiába nyúlok kezedért,a bánat lassan felemészt.

Mert nem érlek el hiába,félve kiáltok az éjszakába.

Az éjszaka lassan tovaszáll,de gondolatom még nálad jár.

Úgy érzem végre elérhetlek,ekkor hirtelen felébredek.

Ébren vagyok,de mégis félek,mert tudom bármerre is nézek ,

arcod homályba merül,s szerelmed örökre elkerül.

50)De szeretném elmondani,hogy mennyire szeretlek,de szeretném megfogni meleg kezedet.

Szeretnék a szemedbe mélyen belenézni,s elmondani:NEM ÉRDEMES NÉLKÜLED ÉLNI.

51)

---

Oldal: Szerelmes versek
Szerelmes versek,sms-ek,vicces sms-ek - © 2008 - 2025 - nokegymaskozt.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat